Néhányan már tudjátok hogy nyáron elkezdtem motorozni tanulni (“A” kategória), miután svrider és gonzo elvittek egy elég nagy körre a Dunakanyarban és hát elég nagy hatással volt rám, to say the least. 
Tavaly az elméleti tanfolyamot csináltam végig és sikeres lett a kreszvizsga, így már csak a gyakorlat volt hátra. Most eljött az idő és 2 napja végre belevágtam. Mivel abszolút kezdő vagyok (autós jogsim sincs még, ami elég szokatlan motoros körökben), gondoltam megosztom azokat az ALAP dolgokat, amik elvileg maguktól értetődőek, de nekem senki nem mondta őket. Remélem valakinek majd segít a jövőben.
Az első nehezen felfogható concept a kuplung volt. Az elmélet megvolt, hogy eltávolodnak a fogaskerekek és külön tud mozogni a motor és a kerekek, meg hogy ez váltásnál jó nekem, de gyakorlatban hogy akkor mikor is kell használni az eléggé megfoghatatlan volt.
A másik a megállás. Mindig attól tartottam, hogy ha majd egyszer hirtelen kell megállnom, akkor nem lesz időm átgondolni hogy hogyan is álljak meg: visszaváltani 1-esbe, stb. A multkor az unokatesómnak sikerült autóval kivinnie egy kerítés betontalapzatát amikor mellette ültem, így ez még rátett egy lapáttal a hirtelen megállástól való félelemre. Most már megtanultam: ha meg kell állni, akkor nincs idő gondolkodni. Mindig felkészülve kell lenni rá, hogy kuplung + fék. Utólag majd lesz idő gondolkodni, hogy hogyan tovább.
Első alkalommal kivittek egy ilyen nagy placcra (© svrider) és ott kellett köröznöm meg próbálgatnom a kanyarokat. Többen kérdezték utána hogy “na milyen volt motorozni?”, dehát ez még… semmilyen.
Második alkalommal is köröztem a placcon, de már eléggé untam. Mivel teljesen egyedül voltam és tudtam hogy majd kell tudni gyorsulni és fékezni is, gondoltam begyakorlom kicsit. 5 perc múlva jön az oktató elég nagy hanggal, hogy a másik pályáról a vizsgabiztos küldi, hogy ki ez az állat, aki tanuló létére 40 km/h-val száguldozik a poros betonon (ami a legkezdőbbeknek van fenntartva, tehát nem kérdés a tudásszintem ). Szóval sikerült jól bemutatkozni, a vizsgára majd másik cuccba öltözöm, mert nem lenne jó ha felismernének. Tanulság: mindig csak annyit csinálj amit mondanak, ne kombinálj, ne gondolkodj előre, bőven lesz mindenre alkalmad.
A harmadik alkalommal már áttértünk az 1. pályára. Itt kezdett érdekes lenni a dolog, mert eddig elég demotiváló volt hogy csak egy nagy üres területen köröztem napokig. Ez a pálya elég egyszerű, talán az első akadály kicsit nehéz nekem, a végén a nagy kanyartól nem tartottam és a többivel meg sincs gond.
Amit szintén nem mondott senki, hogy a 180 fokos kanyarban célszerű kuplungot használni. Végül is logikus: lassú sebességgel haladok és emiatt kezd el dobálni a motor, így ha nem akarok felborulni, akkor kuplungozni kell. Ezt egy társamtól tanultam el, aki mondta hogy a kanyar előtt gyorsítsak fel elegendő sebességre ahhoz hogy át tudjak gurulni rajta, és a kanyarban szinte végig használjak kuplungot. Azóta persze már tovább tökéletesítettem ezt a módszert.
Negyedik alkalommal is az 1. pályán voltam, de kezdek ráérezni az apróságokra. A kanyar végén például már nagyon szépen egyenletesen tudok újból gázt adni. Ja és eddig egyszer sem borítottam fel ilyen “kúpot” sehol.
A pálya végén a célba érve és a következő körhöz készülve ma sikerült egy nagyon szép megfordulást prezentálnom. A kanyarban begyakorolt kuplungos módszert tökéletesítettem tovább, egészen pontosan ilyen félig csúsztatott kuplungos megoldással és a gáz megfelelő adagolásával tökéletes pontossággal megfordultam, teljesen szabályosan siklott a motor a betonon (normális függőleges helyzetben ). Elég para volt, mert ott oktatták mellette az elméletet, szóval ott állt 4 másik motor meg még 5 ember, tőlük 3 méterre meg ott kolbászolt a biztonsági őr kutyája, de ennek ellenére gyönyörűen sikerült összehozni a megfordulást. Szép volt, meg is dícsértek, amire eddig nem volt példa.
Ez pedig elvezet a következő nagy tanulsághoz, az pedig a nyugalom, vagy hidegvér. Nem kell kapkodni, nem kell elsietni semmit. Mindent szépen átgondoltan, megfontoltan, nyugodtan kell végrehajtani. Ha nem kezded el tövig húzni a gázt ijedtedben, akkor olyan nagy gond nem lehet. Ha meg mégis gond van, akkor kuplung fék.
Szóval itt tartok most. 2 nap alatt (elég intenzíven nyomom, naponta 2x reggel/este) abszolút nulláról eljutottam oda, hogy érzem a gépet (amikor már eggyé válik a gép és az ember… ). Nagyon szépen óvatosan el tudok indulni, le tudok lassulni, lassan tudok haladni, meg tudok állni, 180 fokos kanyarokat be tudok venni.
Iszonyatosan tetszik, hogy egy ekkora durva gép mennyire finoman tud engedelmeskedni, ha kiismered az apróságait és érzed amit csinálsz. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, és úgy érzem nem lesz gond, mert magabiztosan érzem magam alatt a gépet.
Az érdeklődőknek folyt. köv., ha pedig bármivel kapcsolatban tudtok tanácsot adni, azt szívesen fogadom.
)
