Egy kellemes vasárnapi túra után hazafelé tartva a tükörből nézni a naplementét és a vörös felhőket az ég alján. Közben duruzsol a sor 4.

Röviden szummázva. Kaptam egy új protektort, ami egy Dainese könyök gyárilag, de az én ványadt térdemnek ez felel meg. Az első képen pedig ha töviröl-hegyire ismeritek a berik nadrágok szabásmintáját, akkor nyilván észreveszitek, hogy a harmonika bőr alatt van egy kis félhold alakú betoldás. Ezen kívül a vádlimhoz igazították a nadrág szárát és a térdhajlat gumírozott része is új alakot kapott, mert már nem vág. Mindehhez 3x voltam próbálni és hétfő és péntek között, amikor el is hozhattam a cuccot.

Mint általában, most is megpróbáltam bennfentes információkat kihalászni. A legjobban az érdekelt, hogy ha véletlenül bőrruhát vennék, akkor inkább vegyek olcsót és alakíttassam át, vagy keressek drágából olyat ami jó.  A válasz erre az volt, hogy

Ha drágát veszel az sem biztos, hogy jó!

Egyébként meg az Arlen Ness-Berik vonal nem rossz alap.

Az pedig már az én megállapításom, hogy ezekbe a nadrágokba lényegesen gagyibb minőségű protektorok vannak, mint egy Alpine, vagy Dainese vagy bármilyen másik ruhában. Szóval mindenki így döntsön.

A másik tanúság, hogy láttam pár SHOX bőrruhát kiakasztva, megtapogattam őket. Megállapítottam, hogy van egy török bőrkabátom, aminek vastagabb az anyaga. Erre csak diplomatikus bólogatást kaptam.

Összességében, átalakítással, protektorral, nadrág árát is beleszámolva 90k-ba fájt eddig ez a cucc. Ami még mindig olcsóbb, mint egy akció előtti Arlen és társai bőrnaci, szóval nem vagyok elégedetlen. Megvolt a tesztköröm vele. Próbálgattam 1.5 órán keresztül a mozgolódást a motoron. Egyenlőre semmi fájdalmat vagy nyomást nem érzek.

Már korábban elraktároztam a kisagyamban, hogy léteznek a ruha alakra szabásával foglalkozó szakemberek és most eljött az idő, hogy fölkeressek egyet…

Tesztmotor.hu-n már évekkel ezelőtt megjelent egy cikk a ruha átalakítás, tisztítás, címkézés témakörében. A cikkben szereplő céh mellett a kommentekben is ajánlottak egy mestert, aki nem csak a bőrhöz ért, de a motorosok lelki világához is. A választásban a távolság döntött. A “Katayunga kft.” fedőnév alatt futó Mayer Zsuzsi és csapata a Pólus Centertől másfél szögletes ugrásra várja a panaszkodó motorosokat.

Mivel kedvenc munkahelyemen nyári munka stop van, ez a projekt élvezte a legmagasabb prioritást hétfő reggel. Időpontot elég hamar sikerült egyeztetni, 11-kor már teljes menetfelszerelésemmel jelentkeztem felülvizsgálatra. Zsuzsi stílusa olyan, mint egy elégedetlen fogorvosnak. Semmi nem jó neki úgy, ahogy van. Ez egészen addig zavaró, amíg rá nem jössz, hogy nem gondolja komolyan. Aztán mikor jobban belemerül a munkába rájössz, hogy mégis inkább komolyan gondolja. Ha nem tökéletes valami, akkor nem kell.

Ha most kicsit érzed, két óra után fájni fog, hat óra után meg elviselhetetlen lesz…

Hülyeség, hogy a protektornak szorítani kell. Akkor jó, ha nem érzed…

Ezek mentén az elvek mentén dolgozik.

Diagnózis után közölte az árat és ollóval a kezében kérdezte, hogy foglalkozzunk vele vagy ne? Gyors fejszámolással rájöttem, hogy még így is olcsóbb mint egy új nem akciós darab és az sem biztos, hogy jó. Rábólintottam. Abban a pillanatban már bent is volt az olló a nadrágomban és megkezdte a probléma visszafejtését.

A végkövetkeztetés, hogy ruhadarab állapota siralmas. A protektor nem illik a térdemhez, a nadrág csavarodik és egy csomó fölös anyag bántja a térdemet. Azt is elárulta a sok motoros ízületet látott szakember, hogy nekem csontos, kicsi és érzékeny térdem van. Ez felettébb problémás típus lehet, mivel kipróbáltuk a műhelyben lévő összes protektort beleértve a váll- és könyökvédőket is, de egyik sem hozott kielégítő eredményt. Végül a mester sejtése szerint egy Dainese típus lehet a megoldás, tehát a megfelelő szakmai oktatást és telefonos egyeztetést követően meglátogattam a Karasnát, ahol meg is találtam a fájdalommentes könyökvédőt, térdre.

A munkamenet igazi úriszabós. Holnapra elkészül a nadrágom jobb lábának próbaverziója 11-kor újabb próba jön. Majd beszámolok.

]]> http://riderblog.hu/2011/08/01/mondd-hol-faj/feed/ 188 http://riderblog.hu/2011/07/29/eletem-hatralevo-reszenek-elso-napja/ http://riderblog.hu/2011/07/29/eletem-hatralevo-reszenek-elso-napja/#comments Fri, 29 Jul 2011 00:05:16 +0000 hip83 http://riderblog.hu/?p=1343 Azt hiszem a csönd, a májusi bejelentkezés, majd az ismételt csönd így a szözon közepén indokolja, hogy összefoglaljam mi a vihar van és mi történt az elmúlt egy évben.

Tehát az előző részek tartalmából:

1. Jó másfél-két éve Hip fejében megszületik az ötlet: gyorsasági motort akar, amit pályán nem félt és túrázásra is alkalmas.
2. Hip eladja meglévő mattszürke haccá köbcentiméteres Honda Hornetjét és megvásárolja gyönyörű új (2006-os) narancssárga 600RR-jét, amit a közösség csak OJ-nak nevez.
3. A terv a megkezdett úton halad tovább, télen megérkezik a Felvidékről az utcaiasított pályaidom szett és egy sötét sufniban, valahol Pest határán túl apránként megindulnak a műveletek.
4. Borzalmas időbeni csúszással, július közepére a motor utcán használható állapotba kerül, bár még a dekor hiányzik és néhány apróságot javítani kell.
5. Július 17-én vasárnap, betegen, az éj leple alatt sor kerül az első tesztre.

Itt tartunk most. Meg persze ott, hogy amit két éve elképzeltem, azt a kéz- és lábujjaimban érzem ( I can feel it in my fingers, I can feel it in my toes… – HFL után szabadon )

6. lépésként minden összejött. Most, hogy használható a motor és alig maradt a szezonból mindenképpen el akartam kezdeni kiművelni magam pályamotorozásból. Ehhez már tavaly kinéztem az Euroring pályamotoros oktatását, amit Chrobák Jani tart. Aki nem tudja ki ő nézzen utána! Az Euroring kapcsolatában a legrelevánsabb információ, hogy ő tartja jelenleg a pályacsúcsot, szóval hitelesebb személy nem is oktathatna ott. Minden összejött tehát, jó időt mondtak és a létszám is megvolt, alig vártam a szerda reggelt…

Janiék az Euroringen nem kispályáznak. Az oktatás 9-kor kezdődik, regisztrációstól 0845 a gyülekező koordinátája, ami nekem biztonsági időtartalékkal 7-es indulást jelentett. Annak ellenére, hogy szerdára egy Napos ablakot jósoltak a mostanában hazánk fölött tomboló őszbe, 6:40-kor párás szemmel álltam az ablak előtt. Reménykedtem, hogy a radarkép nem hazudik és perceken belül Szlovákiába távozik az eső. 7:00-kor varázsütésre elállt. Hátizsák, hasitasi, félnyélgáz a vizes aszfaltra való tekintettel. Mivel az ország délebbi részére nem jelzett esőt reménykedtem, hogy az oktatás nem marad el.

Odafelé a nulláson még egyszer arcul csapott a vihar, aztán csillapodott, végül mire elértem Örkényt megláttam a Napot. Szó szerint reménysugár. Talán meg lesz tartva…

Ahogy befordultam a pálya kapuján, egy furgonba botlottam teli bójával, egy motor csüngött ki a hátsó ajtón. Ha nem ismertem volna föl a fizimiskát képek alapján akkor is kitalálhattam volna…

Megnyugtatott, hogy ha nem fog esni, akkor fél óra alatt fölszárad a pálya és jöhet a menet. Ahogy tovább gurultam a kijelölt helyre és befizettem a megfelelő összeget az aznapi banda is összeállt. Mint kiderült a minimális létszám azért 8 mert a negyede általában aznapra lemorzsolódik. A statisztika ezúttal is bejött 7 motor, 6 tanonc, 1 oktató, 1 pálya, 1 cél, meg egy rövid célegyenes =).

Oktatás kis ppt-zéssel kezdődött pályamotorozás íratlan és a zászlójelzések írott szabályairól, aztán az aznapi kötelező: Hogyan üljünk a motoron és mit csináljunk hab testünkkel rajta a kanyarban. Aztán felhangzott a “Na szedelőcködjünk…” utasítás és már toltuk is a libasoros Euroring ismertetőt, mivel a csapatból még senki nem járt ezen a pályán.

Nem akarom ragozni. Gyorsan elment a nap. 9-től 6-ig volt a miénk a tér, 1 óra beiktatott ebédszünettel. Elég komoly pörgés volt egy órácskát leszámítva, mikor egy nyári zápor látogatása miatt nem tudtunk fölmenni a pályára, aztán megint tényleg fölszáradt. 30-35-40 perceket motoroztunk 1 menetben, 5x voltunk fönt. A teendő a kezdőknek mint én az volt, hogy 3-as de inkább 4-es fokozatban, első fék használattal, szokjuk az ideális ívet, a helyes testtartást és a féktávot. Ehhez Jani azzal járult hozzá, hogy hol hátulról figyelt, hol elölről mutatta az ívet. Mindenkinek egyénileg. Aztán a szünetben értékelt. Libasorban motorozás csak az első menetben volt.

Nap végére mindenki rendesen kivolt. Én a hazafelé tankolásnál a kasszáig tartó utat kb. fél óra alatt tettem meg, nem is akarom tudni milyen járással. Aki nem hiszi, hogy a gyorsasági motorozás sport, annak is sok szeretettel ajánlom a tanfolyamot. Meg mindenkinek aki szeretné fejleszteni amit tud. Jani nagyon segítőkész, közvetlen. Az oktatás meg amellett, hogy útmutatást ad a fejlődéshez eloszlat néhány tévhitet…

Kedvenc mondatom a napból:

Az én versenymotoromon is van majrécsík…

Ezt egy magyar bajnok motorversenyző mondta.. A magyarázatot mindenki keresse a profinál…

Update néhány képpel talán nemsokára…

Na de nem csak ennyi van. Reményeim szerint új fejezet indul a blog történetében. Erről csak annyit, hogy idén még nem ültem motoron, mert még darabokban van .  Én szedtem szét, nem egy fa. Részletek majd később, apránként.

Most egy játékos feladvány következik:

Nem kell sokat agyalni, hogy kitaláljátok az alábbi muzsikának mi köze van a motorozás élményéhez, viszont amit keresünk az egy szín, ami egy másik szám címében szerepel. Hogy ennek mi köze az egészhez? Nos a végső megfejtés OJ új hívójele lesz reményeim szerint

Mad Max 10. győzelmére vár az SBK-ban és 60 ponttal vezeti a VB-t. Sosem volt még olasz világbajnok az SBK-ban. Most meglehet, olasz motoron, olasz trikolorban egy élő legendával a nyeregben. Ha összejön ő lehet 28 év után az első olasz világbajnok, olasz motoron (Agostini/MV Augusta/500cc után)

Jövőre Vale megkapja a vörös szörnyet. Ha megszelidíti, kesztyű nélkül, puszta ököllel verekedhetnek Lorenzoval, és ha minden össze jön, ő lehet 29 év után az első olasz világbajnok a ‘49 óta tartó VB sorozatban, olasz motoron, valamint az első olasz, aki Ducatin lesz világbajnok.

Ha mindez összejön Max fölnő Valehoz az olaszok szemében? Egy év múlva két nemzeti hőse lesz az olasz gyorsasági motorsportnak? 2011-ben mindent elvihetnek? Tényleg itt az új korszak, V2 és V4?  Vége a japán s4 uralomnak, ha élni akarnak ki kell találni valami újat? A válságból valóban azok jönnek ki jól, akik nem csak átvészelték, hanem beledurrantottak a fejlesztésbe?

Ma pontosan 1 hónapja és 4 napja vagyunkegyütt, OJ és én. Ahogy egy motoros kolléga mondta, “és máris kihoztad pályára”. És igen. Így elgondolkodva és ismerve megkímélt állapotát és szerető korábbi gazdáját, kicsit szégyenlem is magam. Én nagyon hasonlóan, de kicsit másképp is szeretném szeretni. Szó mi szó tegnap kivittem OJ-t a ringre had ismerkedjen a pálya körülményekkel, rám is rámfért már…

Próbáltam eljutni 11-én Euroringes tréningre, de sajnos érdeklődés hiányában elmaradt. Helyette elmentem egy tingli-tangli körre. Kis Dobogókő, kis M0, kis döntögetés a körforgalom erdőben a fóti Coránál aztán egy csapatás Veresegyház felé a jól ismert rövid, de jóminőségű aszfalton. De megint azt éreztem, ezzel a motorral nagyon jól lehet túrázgatni is, jobban mint vártam, de ha meg akarom hajtani, akkor pálya kell neki. Így bevállaltam az eredetileg Euroringes oktatás gyakorlására szánt 13-ai MERSZ nyíltnapot 1 hónapos speedmotoros múlttal a hátam mögött.

Délután olvasgattam kicsit a The Twist of the Wrist nevű örökérvényű kétkötetes első kötetés, és azt találtam ki magamnak, hogy ma semmi más nem lesz a program mint megtapasztalni, hogy hogyan veszi OJ a kanyarokat. A mai napra rendelt ige szerint “Ha nem figyeled mit csinálsz, nem tudod min kell javítani”.

Kevés tapasztalattal rendelkező pályázó társaim bizonyára ismerik az érzést, mikor az ember az életéért kapaszkodik a motoron. Nah ezen már túl vagyok, de csak egy lépéssel. Minden mozdulatunkat a motorral még nem tudom rögzíteni a merevlemezre, annál jobban leköti a figyelmemet az életösztönöm sikoltása a bukósisakom mélyén. Ez rossz hiszen, ahogy a mester mondja: “Minden embernek adott mennyiségű figyelem áll rendelkezésre, ha ezt valami leköti, kevesebb jut a hasznos dolgokra”.

Ennek értelmében a program a következő volt: Semmi ritmus motorozás, semmi lendület, semmi idő és előttem menő hajszolás. Csak 2 dolog: figyelni arra, mit és milyen sorrendben teszek a kanyar előtt és hogyan viselkedik fordulóban OJ. Mennyire könnyű vele szűkíteni az íven és mit tud a kétes hírű Conti SportAttack.

Délelőtt, sőt még kora délután sem voltam benne biztos, hogy ki is fogok menni, mert az időjárásjelentések egymásnak ellentmondó infókat hoztak le. Valaki viharról beszélt, valaki motoros időről. Végül olyan 4 óra tájban az addig növekvő felhőzet elvonult és átbillent a kis kapcsoló is a fejemben “Kimegyünk” végállásba.

Összeszedtem az ilyenkor szokásos holmikat, megvizsgáltam hogyan lehet tükröt behajtani, bleküzdöttem magam a bőrnadrágba. Jelzem jó hír: Tavaly a punnyadós periódusom csúcsán nem tudtam a nadrágba betenni a protektort, mert sajnos nemvárt fordulatot vett a haskörfogatom alakulása. Nah, ez a veszély most nem fenyeget. “Vígan” belement a teknőc jelmez, sőt még az öv része is. Ringen éppen Mol márkakupa sorozat zajlott, a Kawák aprították egymást a pályán és a bemondó egy lány nevét üvöltötte, aki végül az 1000-sek (!) között polpozícióból meg is vert mindenkit. Uraim a zöld szívvel tessék fölkötni a nadrágot!

Rengeteg motor állt a MERSZ-es létesítmények közelében. Mivel a listán csak valami 100. hely környékén voltam,  gondoltam is rá, hogy lecsúszhatok a mai napról. De mivel eddig ilyenről még nem hallottunk, talán most sem történik meg. Az illetékes még pár perc türelemre intett 40-kor, hogy várunk még a lista elején lévőkre. Én addig megejtettem a benzinkutas kört. Mire visszaértem, már el lehetette költeni a pénzem.

Eldöntöttem, hogy próbálok magamnak kis helyet nyerni és elengedem a zömöt még a boxutcában, aztán hátha lesz 2 nyugodt köröm. De a karszalagellenőrzés miatt ezt buktam, mivel elég szakaszosan engedték föl a népet. Amint később kiderült, ez tök jól működött. Nem igazán alakultak ki bolyok és egyszerre szinte nem is rontott rám nagyon 1 motornál több. Az első kör után elég ijesztő kép tárult elém 3-as kanyarban mentesítő por. A sikán előtt valami furcsa szín az aszfalton, mintha friss kátyúzás lenne. A sikán utáni 3. kanyar, a gyors balos közepe, megint végig mentesítőzve van vastagon. Volt esemény rendesen, gondoltam. Ehhez mérten kezdtem a következő körömet,  kóstolgatni az RR képességeit és leporolni az én kevés emlékemet.

Már épp megjött az érzés, hogy egész mélyre döntök és nyújtóztattam a térdemet, hátha megérzem az aszfaltot vele, mikor piros zászlót lengettek. Gyorsan végiggondoltam mi lehet. Fölnéztem az égre, de nem, itt tényleg baj történt. Uszodánál már sárgával lobogtatták és azon átjutva előbb a sikán utáni sóderágyban láttam meg a motort, seggel bent, aztán a zászlós ember mögött a fájdalmas arccal fetrengő kollégát az aszfalton, a kanyar előtt. Arra tudok tippelni, hogy a féktávon rúghatta le magáról a gép. Kigurultam a boxba. Mindenki persze a másikat kérdezte, hogy “Te láttad?”. Én egy piros SV1000 mellett ácsorgó kollégával futottam össze, akivel a történet elmesélése után áttértünk a motorom szépségére és a használt motor vásárlás ügyes bajos dolgaira. Megemlékeztünk még arról, hogy “csak nem lesz péntek 13?”. Aztán már mentünk is vissza “motorozni tanulni”.

A következő etapomnak a görcs vetett véget. Viszont kijövetel után boldogan konstatáltam, hogy elértem a Hornetes majrécsík szintjét. Következő menetben is próbáltam egyre mélyebre dönteni és már egy-egy lassab motort tudtam is tartani a nagyobb visszafordítókban. Aztán mikor kezdtem érezni, hogy egyre lazább vagyok, kijöttem egy pihenőre. Nehogy nagyon túllazuljam a dolgot. Ekkor kaptam egy elismerő pillantást a motoros társaktól.

- De szép

- Úgy érted a színe?

- Az az.

-Ez gyári?

- Ahamm

- Mikor megálltál csak eltátottam a számat.

- És akkor még nem láttad napfénynél.

-  Miért? Ilyen gyöngyház?

- Nem flip-flop.

- Uhh..

Ők elkezdték közelről vizsgálni a fényezés struktúráját, én meg elmentem inni. Kis ácsorgás után 4x is visszagurultam. Itt már nem történt semmi extra, csak azt vettem észre, hogy egyre kevésbé kell figyelnem a kiülésnél az egyensúlyra és egyre magabiztosabban kezdem meg a döntést. Talán gyorsabban is. Szóval egyértelmű javulás. Zseniális érzés, ahogy stabilan fordul a motor miközben az egyik oldalra lógok le róla és visszatornászás közben sem történik semmi rémisztő.

Az egyik CB 1000R -re a hátsó gyors jobbosban rá tudtam tapadni és nem csak az íven, de kigyorsításnál is, egészen a következő féktávig. Ez nem rossz tekintve, hogy kicsit komolyabb nyomatékkal rendelkezik, mint a 600. Elkezdett már sötétedni, láttam a lámpámat az aszfalton és a szél is mintha fölélénkült volna. Aztán kaptam egy cseppet a sisakpleximre, amiről nem tudtam eldönteni, hogy bogár, vagy mi a fene. Úgy döntöttem, hogy itt a vége, viszont a célegyenes ráfordító előtt nagyon szépen rá tudtam ragadni egy gixxerre, ráadásul szűkebb íven mentem mint ő és a térdem még mindig nem volt lent. Bíztató jelek, gondoltam, és a következő kört még levezető jelleggel megcsináltam. Kigurultam, felnéztem az égre, de semmi borzasztó nem látszott, viszont már majdnem 8 volt, úgyhogy a tükrök vissza origamizása után hazafelé vettem az irányt. Elfáradtam, alig vártam, hogy le tudjam rakni a motort. Most érzem mennyire sport is ez.

Otthon szemrevételezve a gumikat megállapítottam, hogy már csak 1 milliméter és elérem a peremet. A Conti egyébként  egész jól bírta, sehol nem ijesztett rám és nem is látszik csúnya morzsolódás nyoma, szépen egyenletesen van megolvadva.

Következő lehetőség 25-én Euroring pályaoktatás, ha nem marad el megint.

Képek még remélhetőleg jönnek, ahogy bonus mester feltölti.

Foto update:

Ha a szponzoraim lennének, biztos mind nagyon boldog lenne.

Az alapfelállás gondolom mindenki számára ismert: húzni a gázt könnyű, a váratlan helyzeteket kezelni viszont már nehezebb. Annál is inkább, mert a jogsi megszerzése közben erre nem készít fel senki. A nyilvánvalón túl meglepő tapasztalat, hogy a rutinosabb motorosok is mennyire gyengén tudják terelgetni a motort szűk helyen, alacsony sebességnél.

Ezzel a tanfolyammal, ami a rendőrmotoros képzés egyszerűsített változata, az országban többen is foglalkoznak, ezért feltételezem nagy vonalakban megegyeznek.
Egy dög meleg keddi reggelen, a megbeszélt időpont előtt nem sokkal érkeztünk. Ki volt centizve, mert az út végén átvettem a navigálást Svridertől, és elkavartunk a francba. A jó idő egyébként végig megmaradt, így 2 napon át párolódtunk a bőrruhába a tűző napon. Szerencsére a szervezők mindent megtettek, hogy megelőzzék a motorról leájulást: volt sok hideg víz, üdítő, energiaital, ebédre pedig szendvics. A víz jól is jött, mindig tartottam két félliterest a ruha alatt, ami megoldotta a hűtést.

Mindkét nap bemelegítéssel kezdődött, amit én nehezebbnek találtam, mint a nap további részét. Megjegyezték, hogy csak azt csináljuk, amit biztosnak érzünk, habár mindig mindenki megpróbál mindent megcsinálni, több-kevesebb sikerrel.
Ezt követte az érdemi rész, ami különböző kombinációjú, véget nem érő bójakerülgetést jelentett. Kezdve a szlalomozástól, a nyolcason át, a kivehetetlen formákig és a holland kapuig (amik gyakorlatilag egymástól eltolt kapunként kell elképzelni, de lesz erről videó).
Amit úgy érezték túl jól megy, meg lehetett próbálni egy kézzel vagy szűkebb ívben – vagy mindkettő .

A legnagyobb nehézséget számomra a saját félelmeim legyőzése jelentette, illetve a meggyőződésem, hogy a legtöbb feladat lehetetlenség. Nem az.
Akik nem bonyolították ennyire meg a saját életüket, azoknak is megvolt a kihívás: a legtöbb feladat ugyanis a speciális technikán túl megkövetelte az egyenletes gáz és a hátsó fék megfelelő alkalmazását.  Az első csak könnyűnek tűnik, a második viszont szerintem sok motoros számára csak annyi, hogy tudják, van olyan is a motoron.

A hosszú távú tapasztalatok persze még kialakulnak, nem tudom mennyi épült be, mi több, vészhelyzetben mennyi jön majd elő. Gyakorolni kell, bár szerintem ezen fog elvérezni ez az egész. Viszont ettől függetlenül is rengeteg tapasztalattal és felismeréssel, rácsodálkozással lettünk gazdagabbak. Egyszer szerintem mindenkinek érdemes!

A Hell for Leather egy olyan írást közöl velük, amiben elmondják hogyan látják ők a világot. Vitatkozni lehet és kell arról amit csinálnak, de a véleményüket elolvasni mindenképp érdemes, mivel nem újgazdag suhancok vallanak…

Következik tehát a cikk a tőlem telhető legjobb fordításban:

New York’s Fastest

eredeti szöveg: Wes Siler

( Wes felvezető szövegét átugrom, mivel a lényegét már leírtam. Bocs, Wes.)

Supermoto Retard (már nem tagja a NYC’s F-nek): A sportmotorok akár a vámpírok, csak éjfél után jönnek elő.

Skank: Tegnap autóztam a southern state parkway-en. A délután kellős közepén, forgalomban. A srácok króm félsisakban cikáztak az autók között mint a kib*szott elmebetegek. Elhúztak a sávok között és a futott át a fejemen, hogy “Én vagyok az, aki a motorosok rosszhírét kelti?”. Ezek a seggfejek a nap kiba*szott kellős közepén sortban és atlétában csapnak át a kocsik között.

Supermoto Retard: 100 mph-val (160 kph) menni délután 5-kor veszélyesebb, mint 175 mph-val (280 kph) reggel kettőkor.

Ha ki akarsz menni és gyorsan akarsz menni, nem délután ötkor teszed. Muszáj várnod, muszáj használnod a fejed és este kimenned. Le kell venned a rendszámtáblát, olyan utakra kell menned ahol nem lesznek autók és akkor csinálhatod a dolgot. Délután ötkor száguldozni felelőtlenség.

Ezek a srácok évtizedek óta ugyan azokon az autópályákon tolják. Én csak négy szezonja kezdtem náluk. Az a szbály, hogy nincs autóút, mert azokon teherautók járnak nappal és minden szar lehullik róluk. Kátyúkat csinálnak és tönkreteszik az utat. De a legfőbb ok az, hogy a Long Island gyorsforgalmi tű egyenes és 180-190-et (290-300 kph) csavarni a Bömösnek unalmas. Ugyan azt kanyarokban csinálni, ahol egy csomó másik srác 130-140-el (210-220 kph) küldi, az már valami.

Tudom mindenki, aki fölül egy motorra, azt hiszi ő a leggyorsabb a Földön, de amit ez a két srác csinál az elképesztő. Láttam gyors embereket a pályán és láttam őket kijönni az utcára, próbálkoztak  itt is, de nem ment. Más dolog a pályán 110-120-nál (180-190 kph) átcsapni egy kanyaron, és megint más 170 -et (270 kph) tekerni neki 7 mérföldön (11 km) és 10-12 kanyaron keresztül.  Azt hittem gyors vagyok, amíg nem mentem ezekkel a srácokkal.

Skank: Én ‘94 óta csinálom ezt szorgalmasan. Ha a bringa 200-at (320 kph) tudna, akkor 200-al húznám a kanyarokban. A 180 (290 kph) már nem igazán érdekes, unom.

Supermoto Retard: Skank az NYC’s Fastest vezetője. Az emberek tartanak tőle. Akik pénzért versenyeznek azt mondják, “Bárkivel versenyzek, bárhol, bármelyik autópályán, kivéve Skank-et és a Félkarú Rablót (One Arm Bandit)”

Skank szereti terjeszteni az ígét, szereti megosztani amit tud, szereti a szárnya alá venni a srácokat, akik próbálnak gyorsak lenni. Szeret vigyázni rájuk, nem akarja látni őket meghalni. Már látta a barátait meghalni, teli önbizalommal, az egójuktól hajtva. Azt mondták, “ma este megelőzöm Skank-et,” és a következő dolog ami eljut hozzád az az, hogy a föld alatt előzték meg egy kib*szott koporsóban.

One Arm Bandit: Az elmúlt 11 évben Skankel motoroztam. Tőle tanultam meg motorozni azt, hogy hogyan legyek gyors. Alapvetően amit tudok, azt tőle tudom. Nagyon sokat tanultam mellette.

Supermoto Retard: Full bőr, csizma, kesztyű, verseny gumik, tuning kipuff, teljesen beállított gép.

Skank: A kipufogó nem számít, az abroncs és a felfüggesztés a legfontosabb.

Az emberek azt nem értik, hogy ez nem arról szól, hogy fogod a gyári motort, gyári gumikkal, veszel egy bőrruhát és azt hisszed te vagy Valentino Rossi. Évekbe telik mire megtanulod az útvonalakat és nem egy éjszaka alatt, mivel ez éjszaka van. Minden más ketőkilencvennél.

Supermoto Retard: A kölykök megnézik a videót és azt hiszik fölérnek hozzánk és meg tudják csinálni, mi meg végzünk velük egy lájtos menet után. Begurulnak a kúthoz egy kilenc perces menet végén, ahova 40 perccel utánunk érkeznek és még nem is szivatjuk őket.

De nem mondják, hogy “uh, de gyorsak vagytok”, nem tudnak mit mondani, mert a férfiasságukba gázoltunk. Nem tudják maguknak bevallani, hogy lassúak, és a fejükben kell, hogy legyen erre válasz. Ez a válasz pedig: “ezek a srácok ki*szott őrültek.”

One Arm Bandit: 140, 150 (230, 240 kph) de még a 160 (260 kph) is olyan nekem, mintha csak 80-90-el csorognék. Ilyen sebességnél koncentrálnod kell az útra, a táblákra és a sebességmérődre is. Ez nekem mind lassított felvétel, érted? Amikor 160 körül megyek, 165-170-el (265-270 kph) – nem egyenesekről beszélek, hanem kanyarokról – ébernek kell lenni, nem arról szól, hogy hajszolod magad.

Kilenc, kilenc és fél perc alatt tudunk rakni harminc valahány mérföldet (50 km) egy irányban.

Skank: Azt hiszem az a kevés ember, aki az utakon van, mikor elmegyünk mellettük azt mondják “Mi a vihar? Ezek a srácok agyamentek.” De nem hiszem, hogy ebből általánosítanak, hogy “azok a k*csög motorosok”. Nem, szerintem úgy gondolnak ránk, mint szerencsétlen hülyékre. Nem olyan mint, amit az a több milió srác csinál az utakon, akik a hétköznapi forgalomban  80-100-al (130-160 kph) döngetnek az autók között, megrémítve minden nagymamát. Szerintem ez tünteti föl a motorosokat rossz színben.

Supermoto Retard: Azok az emberek nem motorosok, nem motoros megszállottak, nem igazi motorosok az én szótáram szerint. Ha sortban mész motorozni a nyitott sisakodban, a kis tartalák sisakkal hátul, hátha fölszedsz egy csajt az egyik helyről a másikra menet, akkor a motorodat  a közösségi léted eszközeként használod. Egy motor nem az. A szám a közösségi élet egyik eszköze, ez az üveg bourboun a közösségi élet eszköze.

One Arm Bandit: A haveromnak Skanknek mindenben igaza van. Nincsenek nagymamák, vagy MILFek, úgy értem anyukák, hajnali kettőkor a gyerekeikkel az országúton.

Supermoto Retard: Mi nem dörrentünk rá autókra. Mikor 2-3 körül bandázunk és 175-el (280 kph) toljuk, ha autót látunk 130-140-re (210-225 kph) visszavesszük mire utolérjük. A motorral ennyiről lehet vészfékezést csinálni.

Skank: Nem érzem úgy, hogy amit csinálunk, az bármit rossz színben tüntet föl. Úgy értem ezek a gyártók 160 lóerős motorokat csinálnak, mások 180 lovasokat, lásd BMW, és hogyan kellene ezekkel menni? Van egy felfúrt 125-ös Yamaha Zumám, amit ingázásra használok. A sportmotorokat száguldozásra használom.

A gépembe 11000 mérföld van és még csak kétszer látta a napfényt. Egyszer mikor hazahoztam a kereskedőtől, és egyszer mikor új láncot raktam rá és elgurultam a sarki kebaboshoz egy kávéra. Máskor a motor nem volt az utcán nappal, nem volt kint 11 előtt sem. Egy dolgot csinálok vele, gyorsan megyek és ennyi.

Mi abban a jó, hogy veszel egy motort ennyi lóerővel, amikor nem fogsz mást csinálni, mint le-föl mászkálni a mellékutcákon és bemenni a városba? Mi a ki*szott jó ebben? Nincs ebben semmi jó. Neked nincs szükséged ilyen motorra, szerintem. Ha a versenypályára gyártanák őket, akkor nem lámpával és tükörrel árulnák. De tesznek rá reflektort, tesznek rá féklámpát és csak 186 mph-ban (300 kph) limitálják a sebességet.

Supermoto Retard: Nem vagyunk kölykök. Megvan a magunk szenvedélye. Tudjuk, hogy mit szeretünk csinálni, nem akarunk megsérülni vagy belehalni. Az egónkat otthon hagyjuk. Fölvesszük a bőrruhát, felülünk a motorra és otthon hagyjuk az egónkat.

Skank: Tényleg, otthon hagyod az egódat, ha?

Supermoto Retard: Igen, otthon Dagi. Ha az egóddal együtt szálsz fel a motorra az biztos megöl. Ha hideg fejjel ülsz föl rá, akkor talán kibírsz 5-6 évet anélkül, hogy leszakadnak az egyik karod vagy lábad.

One Arm Bandit: Megesik. Egy éjszakai futamra mentünk a haverokkal. Küldtünk egyet Long Island-en és  visszafelé valamiért elkaptam a falat 145 (233 kph) környékén. Egy aluljáró szerűség volt, szóval megsérült a karom.

Supermoto Retard: Félbeszakíthatlak egy percre? Azt a kanyart, amiben 145-tel fordult, a tábla szerint 35-tel (56 kph) kellett volna venni, azóta egyszerűen nem megy a közelébe annak a kanyarnak.

One Arm Bandit: Az ütközés közben emlékszem, hogy kiestem a fűre, aztán fölálltam és a haverom Skank és pár másik srác jönnek menteni.

Kórházba vittek és valami 12x műtötték a karomat. A karom szó szerint 1 onch-nyi bőrön csüngött. Ez 2002-ben volt. Csak másfél hónapig voltam kórházban, aztán következő évben újra vettem egy motort.

Supermoto Retard: Még mindig ki tudod rázni azzal a kezeddel?

One arm Bandit: Nem, öreg.

Supermoto Retard: Olyan mintha valaki más csinálná?

One Arm Bandit: Hmmm.

Supermoto Retard: Azért hívjuk Félkarú Rablónak (One Arm Bandit), mert kb. 70%-ban fogyatékos a jobb keze, de még mindig gyors. Mikor ez a gyerek verseny módba kapcsol felrobban mint a bomba és répa vörös lesz. Győzelem vagy halál.

Skank: A ‘90-es évek közepétől 2004-ig kapcsolatban voltam a szervezett bűnözéssel, és egy kis vakációra kellett mennem néhány évre New York Állam legjobb büntetésvégrehajtó intézményébe, intézményeibe.

Supermoto Retard: Minden, amit Skank csinál, azt 100%-osan csinálja. Ha a robijával motorozik, akkor 100%-osan motorozik. Ha bűnözésbe kezd, akkor nagyon sok rosszat csinál. Ilyen fajta személyisége van a srácnak.

Skank: Amíg távol voltam, akkor előjött az összes gyors gyerek és elkezdtek hülyeségeket beszélni a bandámról. Az én bandámról. Azt mondták, nem mi vagyunk az NYC’s Fastest, mi vagyunk NYC leglassabjai. Kihívták a leglassab emberemet egy pénzes versenyre. Miért versenyzet ez a srác egyáltalán? Gőzöm nincs. Nem kellett volna kiállnia, épp csak elkezdett motorozni, nem volt joga elfogadni a kihívást és képviselni minket. Tehát kiállt, és természetesen vesztettt.

Kaptam híreket, míg bent voltam és ez a csapat körbejárt és mindenhol Long Island-en verték a mellüket, feljöttek 35-40 emberre minden motoros helyen, ahol mi is lógtunk volna. Alapvetően megpróbáltak kiszorítani és mindenkivel tudatni, hogy itt vannak, mivel “megverték” az NYC’s Fastest-et.

Hogy rövidre fogjam, One Arm kölcsönvette a srác motorját, aki vesztett és újra versenyezett ugyan azzal a kölyökkel. One Arm ellépet tőle a rajtnál és talán egy jó 5 mérföldet (8 km) rávert.

Ez a srác sajnos meghalt. Eltalált egy bukkanót 175-nél (280 kph), amiről szóltak neki, hogy ott van. Eltalálta azt a puklit, ami megdobta a motort, ettől beszitált és egyenesen a fák közé ment.

One Arm Bandit: Nem fogom senkinek és senki anyjának sem engedni, hogy tiszteletlen legyen az NYC’s Fastest-el. Ez az alap és ez így van.

Supermoto Retard: Ez egy figyelmeztetés. Ez mindenkinek szól, aki azt hiszi, hogy gyors: Légyszives használjátok a fejeteket. Ha ki*szott lassuak vagytok, akkor lassúak vagytok. Fogadjátok el. Ha tudtok rajzolni, rajzoljatok. Ha tudtok csajozni, csajozzatok. Ha tudtok bármit csinálni mint, hogy kimentek az utcára és azt hiszitek gyorsak vagytok, csináljátok azt helyette. Ha nem tudjátok ezt  megtenni, akkor nem kellene motoroznotok.

Két mód van rá, hogy valakit rávegyél arra, hogy otthon hagyja az arcát. Udvariasan megkérheted, ami az esetek 30%-ában működik. A másik 70%? Meg kell fognod a magabiztosságukat és szét kell törnöd a földön mint egy sörösüveget.

Skank: Én normál esetben, amikor látok egy seggfejet, aki nem figyel, fizikailag megfenyegetem. Azt mondom neki: “Szét fogom ütni a kib*szott arcodat, ne lássalak többet egyik helyünkön sem. ” És megtettem, megtettem jó párszor, és tudod mit? Az az ember soha többet nem jelent meg.

Supermoto Retard: Nem megyek pályanapokra, mert a pályanap homóknak való, nem kötözködés. Egy CRF450R supermotoval versenyzem. A pályanap a ki*aszott katasztrófa biztos receptje. Általában az szokott lenni, hogy egy rakás versenyző srác, akik igazán koncentrált srácok, közülök 30 ki akar bérelni egy pályát, hogy kimenjenek és fölégessék az aszfaltot. Aztán az egyik azt mondja, hogy “Hé, én nem akarok ennyi pénzt fizetni a pályáért, szerezzünk rá pár utcai motorost. ” Mielőtt észrevették volna 300-400 utcai motoros volt ott és mostanra az egész egy színtiszta kibaszott élő bólya vadászat lett.

Skank: Kaptam üzeneteket és meghívásokat mindenféle pályázásra, ingyen. Mindenki látni akarja, hogy milyen gyors A Skank a pályán. Azt mondom nekik: “Ti hülye f*szok, fölmegyek a pályára és ki*aszottul lealázlak titeket.” Voltam ott, megcsináltam. Versenyeztem, a k*va életbe. Első hétvégémen Louden-ben “expert” köridőt mentem stock 600-ason. Én és a ki*aszott kövér 110 kilóm. Miért menjek pályára, hogy bizonyítsak nektek?

Egy ‘08-as CBR1000RR-em van. Lehetne egy kicsit erősebb, hogy a BMW ne alázzon le, de csak egy kicsit keményebben kell bemennem és kijönnöm a kanyarokból. Azt hiszem ezért málik a gumi. Amióta ennek az anyaszomorítónak megvan az S1000RR sokkal melegebben megyek be a kanyarokba és sokkal agresszívabban jövök ki. Ha jön egy kiadós egyenes, úgy megy el mellettem, mintha állnék. És One Arm nem tudja elengedni a markolatot a karja miatt.

One Arm Bandit: Két ujjamat a féken kell tartanom és a vállamat kell föl le mozgatnom.

Határozottan mondhatok egy dolgot: B*sszák meg a rendőrök. Nem járok többet nudi bárba, nem szívok be, nem költöm a pénzem szerencsejátékra. Én csak szeretem a motorokat és a száguldást.

via: hellforleathermagazine.com

Tehát így a történet. Nekem ebből az jön le, hogy nagyon is képben vannak az öregek, hogy mit lehet megtenni és mit nem. Amikor tehetik vigyáznak magukra, egymásra és a többi közlekedőre is. Még én is elgondolkodtam rajta, hogy egy hasonló 8-10 fős banda Bp-n is simán űzhetné ezt akár a Váci úton is. Megvárják a zöld hullámot, 2 motor elindul a többiek meg a nem lámpás kereszteződéseket zárják, mint ahogy ez egy átlag Citadellás gurulásnál megy. De az is bevillant, hogy én biztos nem csinálnám velük. Minek? Mit bizonyítok az utcán? Hogy tudok ágyúgolyó tölteléket játszani és túlélem?

Követendőnek tartom még ezt a csapatba verődést. A banda maga szűri a tagjait, egyfajta kiválasztás és kinevelés van. Ez biztos, hogy csökkenti a fejjel a falnak menések számát.

Abban is igazuk van és ezen megéri elgondolkodni, hogy 160 LE-s sportmotorokat minek ad el a gyártó street legalba? Félreértés ne essék, nem értek egyet a franci a szabályozás serinti 100 LE-s korláttal, de a mai top supersportok teljesítménye vérfagyasztó. Az igazi baj pedig az, hogy a supersportautókkal ellentétben ezek a felsőkozéposztálybeli fiataloknak elérhető árban vannak itthon (használtan biztosan).

Ami kifogásolható az egészben, azon kívül, hogy a nekik nem tetsző arcokat hagyják meghalni az úton az, hogy ha ez tényleg csak szenvedély, akkor ne akarjanak rá minél több Like-ot. Csinálgassák otthon csendben, és akkor nem csábítanak  erre senkit.

Valaki más? Kell 180 LE-s sportmotor? Bandában száguldozni jobb, mint egyedül?

Egyik egy újabb vezetéstechnikai tréning a tommot kakucsring szervezésében, szokásos kétnapos tréning, augusztus 12.-e csütörtök,13.-a péntek 8.30-tól lesz. Jelentkezni: itt lehet!

A másik pedig egy pályázás, szintén kakucson, a Motoros testvériség szervezésében, inkább idevágom az egész levelet

Egész napos pályamotorozásra hívlak 2010. augusztus 13.-ára, péntekre, a Kakucsringre.
Ár: 3.000,.Ft a tagoknak!
(A 3.000,-Ft-os árat csak a tagjaink részére biztosítja a Kakucsring vezetése!
Azon a napon mások is pályázhatnak velünk, de nekik az eredeti 6.000,-Ft a napidij.)

Feltétele: Minimum 50 főnek kellene összejönni!

Jelentkezni a következő helyen lévő listára való feliratkozással lehet:
http://motorostestveriseg.hu/forum/index.php?topic=72.0

Kérdés, kérés jöhet bátran!