Lassan egy hónapja voltunk Lacival (svrider) motoros vezetéstechnikai tréningen, azóta érlelődik az élmény .
Mint a csapat leggyakrabban boruló tagja (bár az utóbbi időszak elég eseménytelen volt) kapva kaptam egy kis bójakerülgetés lehetőségén. Erre ugyan nem tökéletes, de megfelelő helyszín volt a Kakucs ring, főleg a tanfolyam végi kis pályázással kiegészítve.

Az alapfelállás gondolom mindenki számára ismert: húzni a gázt könnyű, a váratlan helyzeteket kezelni viszont már nehezebb. Annál is inkább, mert a jogsi megszerzése közben erre nem készít fel senki. A nyilvánvalón túl meglepő tapasztalat, hogy a rutinosabb motorosok is mennyire gyengén tudják terelgetni a motort szűk helyen, alacsony sebességnél.

Ezzel a tanfolyammal, ami a rendőrmotoros képzés egyszerűsített változata, az országban többen is foglalkoznak, ezért feltételezem nagy vonalakban megegyeznek.
Egy dög meleg keddi reggelen, a megbeszélt időpont előtt nem sokkal érkeztünk. Ki volt centizve, mert az út végén átvettem a navigálást Svridertől, és elkavartunk a francba. A jó idő egyébként végig megmaradt, így 2 napon át párolódtunk a bőrruhába a tűző napon. Szerencsére a szervezők mindent megtettek, hogy megelőzzék a motorról leájulást: volt sok hideg víz, üdítő, energiaital, ebédre pedig szendvics. A víz jól is jött, mindig tartottam két félliterest a ruha alatt, ami megoldotta a hűtést.

Mindkét nap bemelegítéssel kezdődött, amit én nehezebbnek találtam, mint a nap további részét. Megjegyezték, hogy csak azt csináljuk, amit biztosnak érzünk, habár mindig mindenki megpróbál mindent megcsinálni, több-kevesebb sikerrel.
Ezt követte az érdemi rész, ami különböző kombinációjú, véget nem érő bójakerülgetést jelentett. Kezdve a szlalomozástól, a nyolcason át, a kivehetetlen formákig és a holland kapuig (amik gyakorlatilag egymástól eltolt kapunként kell elképzelni, de lesz erről videó).
Amit úgy érezték túl jól megy, meg lehetett próbálni egy kézzel vagy szűkebb ívben – vagy mindkettő .

A legnagyobb nehézséget számomra a saját félelmeim legyőzése jelentette, illetve a meggyőződésem, hogy a legtöbb feladat lehetetlenség. Nem az.
Akik nem bonyolították ennyire meg a saját életüket, azoknak is megvolt a kihívás: a legtöbb feladat ugyanis a speciális technikán túl megkövetelte az egyenletes gáz és a hátsó fék megfelelő alkalmazását.  Az első csak könnyűnek tűnik, a második viszont szerintem sok motoros számára csak annyi, hogy tudják, van olyan is a motoron.

A hosszú távú tapasztalatok persze még kialakulnak, nem tudom mennyi épült be, mi több, vészhelyzetben mennyi jön majd elő. Gyakorolni kell, bár szerintem ezen fog elvérezni ez az egész. Viszont ettől függetlenül is rengeteg tapasztalattal és felismeréssel, rácsodálkozással lettünk gazdagabbak. Egyszer szerintem mindenkinek érdemes!