Csütörtök este, svrider és gonzo úton a Fazerért. Eső, a hajunk tart. Egy órás műszaki tréning, aztán már a nyeregben ébredek, vizes út, svrider elöl, árpádhídról a népfürdőre záróvonal heló, álló kocsisor jobbról heló. Izzadok mint gyesznó, ehhez képest a forgalmi vizsga sétagalopp. 
Hazaérek, leállítom, dolgom lenne itthon, de muszáj újra kivinni, irány a kihalt zugló, hazafele a beállt Róbert K., csorgok a sorok mellett előre, elfér, mérne, hajrá.
Péntek délután, indulok falura, nulla rutinnal, egyedül, előttem 250km -es csík behúzva tollal a térképen: 3-as út gyöngyösig, utána 24-es Parádnak, Eger (jónők mekkája), Noszvaj, Bogács, Keresztes, Gelej, GTI-kanyar, Csát, Város, Polgár. Hungárián iszonyú dugó, kamionok, vontatók közt próbálok előre csorogni, leszarják hogy ottvagyok, nem engednek be ha elindul a sor, leizzadok féllitert az Örsig. A 24-es Parádig remek út, látom a két felhomokozott olajfoltot, minden kanyarnál vissza 40-50re, élén megyek, szembe jönnek lapján, intenek, kicsit ciki. Pár km után már kapizsgálom a döntést, de sok helyen kavicsos a kanyar, egyszer rámegyek, bebillent az eleje, úbazz, roham, inkább óvatoskodok tovább. Egerben aztán megvolt az első autós incidensem: külső sávban megyek el a belső mellet lassan, a belsőből egy setét ablakú golf index nélkül, sztrítrészeresen kivágodik hogy a külső sávban előzzön – én ki jobbra, satu, fél méteren múlt hogy nem lökött a padkára, aztán észrevett, kiint és menekülőre fogja, előz mint az állat szembesávba záróvonalon, protektorokkal biztos nagyobbnak tűnök.. konklúzió: kb holttérbe voltam mikor tükörbe nézett, de ha rendesen követte volna a mögöttes forgalmat, tudott volna rólam. (Fazer bug #1: alapban a tükörben a saját sávom teljes holttér, a másik kettőből is csak pár 10 méter látszik, nem lehet rendesen követni a mögöttes forgalmat. Megoldás van: menj úgy hogy senki se érjen utól 
) Később Noszvajnál már nincs kő, tiszta az út, próbálkozok, egy-egy ív után flash benéz. Otthon a család nagyot néz, kis elmélkedés az elmentazeszedfiam-vettévónaszépkocsit vonalon, nagyapám Pannónián járt régen, ő a közös hang, aztán béke.
Visszafelé Miskolc, Lillafüred, Bánkút, Dédestapolcsány, Vadna, Ózd, Bátorterenye, Hatvan. Bánkútig hegyi utak, bár nagyon rakni nem merem, nem láthatóak be a kanyarok, se az íve, se az hogy jön hogy-e valami, de remek chill, Bükk-illat. Bánkúttól pokoli rossz út, Tapolcsányig szívás 30-al, sose menjetek arra. A 25-ös út király! Dobál kicsit, de belátható íves kanyarok (igaz nem szerpentin). Utána a 21-es út dögunalom, előzni se nagyon tudok a bejáratás miatt, egyenes és néha olyan bukkanók vannak az út teljes szélességében hogy a levegőbe dob. A 3-as úton már kicsit fázok, sötét van, haza akarok érni, dolgozni kell, belekapatom a 7-8e-be a főtengelyt, előzgetek. Para. Amikor sort előzök tudom hogy néha holttérből jövök és többen is akarnak előzni, látszik az autók mozgásán. A stratégia hogy jó előre kiteszem az indexet, kiállok a felezőre, várok míg elmegy a szembejövő, villantok a refivel, aztán csőgáz, rövidek az egyenesek a 3-ason Pest alatt. Általában megvárják míg gyorsan elmegyek, utánam előznek az autók. Apropó, második autós affér, mikor a 21-esen egy román dobozos autó előzéskor rámrántotta a kormányt, bejött a felezőig (kb 1 métert balra) mikor mellette voltam, kátyú sehol, bizonyára poén volt, de nem voltam vevő.
50-70 körül már kicsit érzem a döntést (relative…), városi forgalomban felbátorodok, körforgalomban már kicsit odébb is csúszok a nyeregben mint Rossi, a tompított érdemben már nem világítja az utat, flash. Pestre beérve valami szakadt 2.2-es Audi próbált üldözni a Rákócin befelé a Keleti mellett, ott úgy rádöntöttem hogy magam is meglepődtem, bár kívülről biztos nevetségesen nulla volt, de nekem bumm. Ofkoz esélye nem volt mikor kigyorsítottam. Nagykörút, az autók baromi lustának tünnek, szlalom a gyérebb sorok közott, vácin pár kigyorsítás, mire rájövök hogy igazából nem tudok motorozni, ácsi!
Ja, 7000ft-ból jártam meg kb 600km-et, a vicc, hogy ennél tán a vonat is drágább lenne. Ej!
