Volt egy olyan terv a hétvégére, hogy szombaton leugrunk Szegedre vasárnap pedig Szlovákiába nézünk át. Hogy ott mennyire megyünk fel, az attól függött volna, hány kilométer hiányzik még az 1000-resz szervizhez. Hát nem így lett. A tegnapi kiruccanás 520 kilométerre jött ki, és hajnali 3-ra értem haza, pedig nem indultunk későn. Volt minden, repülőgép „mentéstől“ ismételten motorra fagyásig.

Kis késéssel ¾ 4-kor indultunk Laciékkal és mivel akkor még csak 90-et tudott kicsi-blaine az 5-ös főúton mentem, ami kb. 3 óráig tartott. Jut eszembe, a nagy meleg és a múltkori borulás miatt felavattam a motoros nadrágom, ami egy az egyben a 60-as 70-es évek diszkó hangulatát kölcsönözte a megjelenésemnek. Ha valaki majd abban lát, kérem ne röhögjön!
Szegeden aztán a helyi Bady Hami meglátogatása után kinéztünk a reptérre, ahol valamiféle kisrepülős verseny ment éppen, és mint kiderült nem is olyan könnyű az adott helyen és időben befejezni. Emiatt aztán estefelé megindult a nép az ország különböző részeibe (pl. Debrecen) összeszedni a lepotyogott gépeket. Meggondolatlan felajánlásunk miatt nekünk Orosházát osztották, így immáron sötétedés közben ahelyett, hogy hazafelé csorogtunk volna, épp távolodtunk Budapesttől.
svr: pontosabban vitorlázó repülő verseny volt [a dőltbetűs részeket én írom bele a postba, fyi]

Komoly 70 km/órás tempóval kísértük az utánfutós mercit, ami némi ökörködést leszámítva dög unalom volt. Orosházán persze volt eltévedés, rendőri igazoltatás, az utca népétől útbaigazítás kérés mire végül 11 óra felé kikötöttünk egy búzatábla közepén és megkezdődött a repülő összecsomagolása.
viccess momentumok egyike, mikor elindultunk még nem sötétedett, ezért napszemüveg a plexi alatt, de útközbe keményen ránksötétedett, megállni meg ugye nyilván nem álhatunk meg, mert akkor elveszítjük a vontatós kocsit, aki one and only tudja az utat a repülőhöz (gondoltuk mi), szóval menet közbe szemüvegle, belső zsebbe berakás nehezítette az utat (másik meg hogy gondoltam megúsztam eddig a 90-es bejárató tempót, erre a vontató kocsi nyilván 70-80-al ment max )

Onnan vissza Szegedre, mert persze ott maradt egy táska a reptéren, de így legalább az út abszolút feelgood pillanata is megvolt: miután gyalogosan igénybe vettük a McDriveot, éjfélkor szépen elterültünk hárman a meki játszóterén, mint akiknek a világon semmi jobb dolga nincs. Ahogy akkor és ott nem is volt – csak kávéztunk és nyújtóztattuk megfáradt tagjaink. Nomeg plexit mostunk az éjszakai locsolórendszernek hála. Nagyjából úgy néztünk ki elterülve, motoros cuccokat szétpakolva mindenfelé, mint azok, akiket mikor így láttam régebben mindig is irigyeltem. Jó volt
moment of the day,

mint azok, akiket mikor így láttam régebben mindig is irigyeltem.

ezért már megérte az egészet megrakni ahoz képest hogy egyikőnk se gondolta volna hogy 3, fél4 körül fog hazakeveredni

Nem úgy mint a hazaút, mivel 1 óra felé már lehűlt annyira az idő, hogy lakott településen kívül ráfagyjunk a motorral, de Kecskemét magasságában megközelítvén az álom 800 km-es bejáratási határt végre felmentünk az autópályára, ahol a maradékot már normális, 130-140-es tempóban tettük meg. Ez Lacinak ugyan még mindig utazótempó alatt volt, de nekem már tankon fekvős ghost rider utánérzésem volt és élveztem nagyon.

in fact, nem ittunk eleget, ami szar volt (így utólag belegondolva), töbett kell sokkal + vinni tanktáskát/dobozt ha már megvan, melegebb ruhával, meg PIÁVAL. Mondjuk lehet ha vittünk volna tárolókat, akkor se pakoltuk volna tele őket termopulcsival, mert kinek jut eszébe mikor napközbe autópályán az ember seggvájatába csöpög az izzadtság, hogy itt bizony éjjel HIDEG lesz. Kendő, legyen nálatok kendő, kis helyet foglal, mégis qrvajóljön a nyak köré tekerve éjjel. Szölőzsír, vagy valami, iylen 70 körüli tempóig nyitott bukóba nyomom, és rohadtul kipállott a szám. (bár lehet amiatt mert alig ittunk).

update: holnap reggel hozom el a dobozt, és akkor annak 29 literjébe a fél tescot begyűrjük majd!

Trackback URI | Comments RSS